A terhesség nem csupán a nők életét formálja át, hanem a férfiak agyát is jelentős módon befolyásolja. E folyamat során a férfiak agyi struktúrái és hormonális szintjei is átalakulhatnak, ami új érzelmi és viselkedési mintázatokat eredményezhet. Ezen vált

A terhesség nemcsak a nők, de a férfiak életét is jelentősen megváltoztatja. Bár általában a női test és agy változásaira koncentrálnak a tudósok ebben az időszakban, ám egyre több kutatás foglalkozik már a férfiakkal is, így kiderült, hogy ők milyen mentális és érzelmi átalakulásokon mennek keresztül. Sőt, a vizsgálatok során arra is fény derült, hogy a várandósság az apák agyszerkezetére is hatással van - írja az IFLScience.

A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a szülés utáni változások nem csupán az anyákra korlátozódnak; az apák agyának struktúrájában is figyelemre méltó átalakulások zajlanak. Dr. Hugo Bottemanne és Dr. Lucie Joly pszichiáterek által vezetett tanulmány a JAMA Psychiatry folyóiratban közli, hogy a szülés után az apák agyában is jelentős módosulások következnek be.

Az utóbbi időszakban egyre több kutatás vizsgálta a férfiak agyában bekövetkező változásokat a szülést követően - számolnak be a szakértők. E felfedezések alapja az a megfigyelés, hogy a szülői szerepvállalás biológiai szempontból mélyen összekapcsolja az anyát és az apát. Dr. Anna Machin, evolúciós antropológus, hangsúlyozza, hogy míg korábban azt feltételeztük, csupán a nők agyának struktúrája és működése változik meg a terhesség és szülés során, valójában a férfiak agyában is hasonló átalakulások zajlanak le.

A kutatások egyes aspektusai a hormonális változásokra helyezik a hangsúlyt, ám Machin kiemeli, hogy az agyi átalakulások ugyancsak döntő szerepet játszanak ebben a komplex folyamatban.

A tudományos kutatások, mint például Bottemanne és Joly munkái, felfedték, hogy az apák agyában jelentős átalakulások zajlanak. Az agyi képalkotó technikák segítségével megfigyelhető, hogy az apák agyának különböző részein szürkeállománybeli módosulások lépnek fel, amelyek a szülői szerephez kapcsolódó élmények és felelősségek hatására alakulnak ki.

Egy 2014-ben végzett kutatás keretében 16 édesapát figyeltek meg, akik közül hét apuka először élt át szülői örömöket. Az apák kisgyermekeik 2-4 és 12-16 hetes korában MRI-vizsgálaton vettek részt, és a kutatók rögzítették az apák és gyermekeik közötti interakciókat is videón.

Az eredmények szerint a szülői motivációhoz kapcsolódó agyi területeken - mint a hipotalamusz és az amygdala-, megnövekedett szürkeállomány figyelhető meg. Ezzel szemben csökkent szürkeállományt észleltek más területeken, párhuzamosan az orbitofrontális kéregben.

A kutatók megfigyelései azt mutatják, hogy bizonyos agyi területek strukturális átalakulásokon mennek keresztül, amikor egy férfi apává válik. Ezek a változások pedig jelentős hatással vannak az apák szülői viselkedésére.

Újabb kutatások során érdekes funkcionális eltérésekre bukkantak az apák agyának aktivitásában, amikor gyermekeikről készült videókra vagy hangfelvételekre reagáltak. Az eredmények azt jelzik, hogy az apák agya több területen is intenzívebben működik, mint a gyermektelen férfiaké. Azonban a pontos időzítés még nem teljesen világos: nem tudni még, hogy ezek a változások a terhesség időszakában, vagy inkább a szülést követően kezdődnek el.

Egy újabb kutatás során 20 apát hasonlítottak össze egy gyermek nélküli férfiakból álló kontrollcsoporttal. Az MRI-vizsgálatok azt mutatták, hogy az apák agyában különböző elváltozások figyelhetők meg, különösen a figyelem, az empátia és a vizuális feldolgozás területein -- ezek pedig kulcsfontosságúak a szülői szerepvállalás szempontjából.

Ezek az eredmények hangsúlyozzák az agy neuroplaszticitásának kulcsfontosságú szerepét, amely lehetővé teszi, hogy az agy felépítése és működése rugalmasan alkalmazkodjon az új kihívásokhoz és élményekhez – ideértve a szülőséget is.

A neuroplaszticitás, vagyis az agy rendkívüli alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy az agy életkorunk előrehaladtával is folyamatosan változzon és fejlődjön. Ez a jelenség hasonló mechanizmusokat aktivál, mint amikor az agy kompenzál egy érzékszerv elvesztését vagy egy sérülést. A kutatók megfigyelései szerint az apai és anyai ösztönök nem csupán örökletes tényezők eredményei, hanem jelentősen formálódnak a gyermekkel eltöltött idő és az együtt átélt tapasztalatok hatására. Eközben az agy folyamatosan alkalmazkodik a szülői szerepek kihívásaihoz és igényeihez.