180 éve jelent meg az első magyar olvasókönyv: felfedezzük, hogyan tanultak belőle az elsősök!

A reformkor igazi társadalmi átalakulásokat indított el, melyek messzemenően formálták a jövőt. Az oktatás színvonalának emelése érdekében a magyar nők is jelentős lépéseket tettek, hiszen szívük mélyén tudták, hogy a tudás a gyermekeik jövőjének alapköve. Közülük az egyik asszony olyan olvasókönyvet alkotott fiának, amely évtizedeken át nélkülözhetetlen forrása volt a tanulásnak.

Bezerédj Amália mezőszegedi Szegedy családjában az írás iránti vonzalom nem számított ritkaságnak. Generációkkal korábban Kisfaludy Sándor neve is megjelent a családi szálak között. Noha Amália nem közvetlenül a híres költő leszármazottja, a család mindig is támogatta a művészetek iránt érdeklődő gyermekeket, legyen szó költészetről, zenéről, festészetről vagy színművészetről. Amália mindezekben tehetséges volt, több hangszer megszólaltatásában jeleskedett, és együtt zenélt hat testvérével. Festőtanára, Bezerédj István, aki Deák Ferenc barátjaként is ismert politikai szónok volt, különösen nagy hatással volt rá, szívét nemcsak a festészet, hanem az ő személyisége is elrabolta.

Az első, kifejezetten saját lánya számára készült olvasókönyv annyira népszerűvé vált, hogy közel egy évszázadon át ez szolgált alapként a magyar gyerekek olvasástanulásához. Bezerédj Amália nem csupán ebben a kezdeményezésben jeleskedett, hanem aktívan részt vett az óvodák elterjesztésében is, emellett a magyar feminizmus és a nők egyenjogúságának elkötelezett harcosaként is ismertté vált.

Az olvasási készség elsajátítása a múltban a családok felelőssége volt, és gyakran a házitanítókra hárult ez a feladat. Mivel nem létezett egységes tananyag, a gyerekek tudása és műveltsége a családok eltérő igényeitől függött. Amália és férje azonban különösen fontosnak tartották, hogy lányuk, a születése ellenére, a lehető legszélesebb körű oktatásban részesüljön. Számukra a tudás nem csupán a jövő záloga volt, hanem egyenlőség és lehetőség is, amelyet mindenkinek meg kellene kapnia, függetlenül a nemétől.

A Flóri könyve nem pusztán meséket tartalmazott, hanem egymásra épülő (természetesen a korszak aktuális ismereteinek megfelelő) tudásanyagot. Ugyan nagy része manapság idejétmúlt, jelen sorok olvasói minden bizonnyal a mostani oktatási rendszer egyes sajátosságait mégis felfedezhetik a lapokon.

A szöveg szótagolva könnyíti meg az olvasást, ez a ma is használt Meixner-módszer alapja is.

De nemcsak ebben volt formabontó, hanem a tartalma által közvetített általános emberi értékek miatt is. Amália már 1835-ben felhívta kislánya figyelmét egy azóta is érvényes örök igazságra több másik mellett:

"Ha bántod az állatot, / szíved sötét oldalát feded fel."

A kötet mesés világot tár az olvasók elé, tele tanulságos történetekkel, melyek könnyen emészthető formában, gazdag illusztrációkkal keltik életre a szavakat. A magyar történelem mellett a kortárs földrajzi ismereteket is átadja, miközben felfedezi Pest és Buda varázslatos helyszíneit, előrevetítve a főváros későbbi egyesülését. A gyerekek számára érthetően magyarázza el a hónapok és évszakok ciklusát, bevezetve őket a mezőgazdaság alapjaiba, bemutatva az akkori állatfajták jellegzetességeit és a különböző mesterségeket, mindezt gazdag képi világgal alátámasztva. A leckék között apró imádságok, népdalok kottái és életbölcsességek színesítik a szöveget, gazdagítva a tanulás élményét. A könyv 1926-ig tizenhat kiadást ért meg, és Benedek Elek így fogalmazott róla:

Férjével, aki a korszak egyik neves politikai alakja volt, elkötelezetten támogatták az oktatás ügyét. Vármegyei szinten számos iskola és óvoda megalapítására tettek javaslatot, köztük saját birtokuk területén is létesítettek egy intézményt, valamint több oktatási intézményt emeltek a szekszárdi és tolnai gyermekek számára. A 3-9 éves korú kicsik oktatása során olyan módszereket alkalmaztak, amelyek a mai iskolaórákhoz hasonlóan sokszínűek voltak. A különféle témák mellett az órák közötti aktív, játékos szünetek is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek élvezettel és lelkesedéssel járjanak iskolába, elkerülve a tanulás monotóniáját.

A tanulás nem csupán az írás, olvasás és számolás területére terjedt ki, hanem a természetismeret, geográfia, magyar történelem, éneklés, hittan, egészségtan, erkölcstan és illedelem tantárgyakat is magában foglalta. Az iskolába járó gyerekek saját kis parcellát, egy darab földet kaptak, amelyet sajátkezűleg műveltek, és aktívan részt vettek a növények és állatok gondozásában is. A Bezerédj-birtok területén, Szedres-Hidjapusztán létrehozott iskola, ahol a környező tanyák gyermekei tanultak, igazi tudományos kincseket rejtett: ásványtani gyűjteménye, földgömbje és az udvaron elhelyezett hintákkal felszerelt játszótere mind hozzájárult a gyerekek sokoldalú fejlődéséhez.

Amália, aki munkásságával mély nyomot hagyott a korában, sajnos nem élhetett hosszú életet. Korábban is gyenge egészségnek örvendett, majd 1837-ben tuberkulózis fertőzte meg. A Pozsony közelében található Máriavölgybe utazott, remélve, hogy a híresen tiszta levegőjű vallási kegyhely segít helyreállítani az egészségét. Azonban a gyógyulás nem következett be, és hosszas szenvedés után, mindössze 33 évesen távozott az élők sorából.